A rendszerváltást követően a demokratikus Európa részévé vált polgár - köztük a magyar - keveset tud a demokratikus világon kívüli területek mai állapotairól, a XXI. század önkényuralmi rendszereiről, mivel az úgynevezett szabad világ 90-es évekbeli vasfüggönybontási eufóriája elvitte a reflektorfényt a még fennálló diktatúrákról. Megdöbbentő szembesülni azzal, hogy noha a Berlini fal ledöntése óta 8000 kilométer szeparációs falat emeltek, az emberek többsége azonban erről mit sem sejt.  A világ legkülönbözőbb részein lévő diktatúrák ellen sikeresen és eredménytelenül szervezkedő polgárok történetei által lesz ez a könyv mindazok számára egy erőteljes arculcsapás, akik a demokratikus világrend végső győzelmének bizonyítékát látják a kontinens rendszerváltásaiban. 

A tényfeltáró írás azonban leginkább arra világít rá, hogy a fenti adatok ellenére miért is annyira mások ezek a diktatúrák, mint a valaha volt totalitárius sztálini rendszer, s ez a látszat részben az ezekkel szembeni illúziók legfőbb táplálóereje. Lomháknak, lassúnak gondoljuk őket, azonban A modern kori diktatúrákra jellemző hogy a hatalom a demokratikus intézményrendszer segítségével a demokrácia látszatát igyekszik fenntartani amellett, hogy módszerei egyértelműen diktatórikusak. Erre a legkézenfekvőbb példaként a putyini Oroszországot hozza fel a szerző, de nem csupán általánosságban beszél, hanem állítását bizonyító történetekkel is előrukkol. Akár Putyin gazdasági és politikai ellenfeleinek politikai motivációjú letartóztatásairól olvasunk, akár arról, hogy a kormány a média 93%-át uralja, világossá válik számunkra, hogy milyen rendszerrel van dolgunk. Zseniálisan és egyben ördögi módon a rendszernek hivatalos és ellenőrzött álellenzéke is van, amelynek megvannak az engedélyezett témái és konfliktusai, amelyeket azonban át nem léphet. Az oroszok hivatalos panaszirodákon keresztül jelezhetik a kormányzatnak, ha valami nem tetszik nekik, ez egyrészt azt a látszatot kelti, hogy sirámaik meghallgatásra találnak, másrészt hirtelen indulataikat könnyedén levezethetik.

Természetes, mondhatnánk, hogy a saját problémánkkal vagyunk elfoglalva, ugyanakkor mégis segít az itthoni folyamatok megértésében, ha kontextusba helyezzük országunkat, nevezetesen a világpolitikai térképre ránézünk. Az emberek nagy része - teljesen joggal - elégedetlen a magyarországi demokrácia mintegy 25 éves fennállásának "eredményeivel", ugyanakkor tény, hogy demokrácia, amely viszont semmi esetre sem jelez minőséget. Korrupt, rosszul működő és