Kicsiny hazánk és lényegében az egész nyugati világ egyik legtipikusabb társadalmi jelensége manapság az általános elitellenesség, amelyre remekül reflektál a most érkezett Quimby-dal. Noha a dallamok és a hangszerelés tipikusan quimbysnek mondhatóak, kötelező fúvós betéttel és pattogós ritmussal, az új dal szövege sokkal direktebb, kevésbé elborult képeket fest elénk, mint azt Kiss Tibi többi szövegeinél megszokhattuk, s nem szöszmötöl, az arcunkba vágja:
Hát üvöltsön akinek tetszik a zaj!
Aki a bársonyszékbe új majmot akar
Hát fel a kezekkel aki nem akar félni!
Segget nyalni kussban remélni!
Mindezek ellenére illúziókat sem kerget a forradalmakkal kapcsolatban:
De eme szentűl mocskos matériából
Új világ lehet
Ez az eszme hajtja előre a világnak barmait
Hogy szelídek maradhassanak
És a végűl a tigris
Behúzza karmait
Ezek után már tényleg kár lenne kihagyni:
