Lehet hogy sokan, sokféle módon próbálkoznak beszélni itthon a kultúra fontosságáról, azonban úgy tűnik ez nem igazán számít. Itt most nem - az egyébként tragikus helyzetben lévő - színházakról és egyéb - szintén nem éppen virágkorukat élő - kulturális intézmények miatt verem a klaviatúrát, hanem sokkal inkább az emberek egymás iránti verbális magatartása okán.

Az általános bunkóság megtapasztalásához elég végigmenni az utcán,  felszállni a metróra vagy csak simán körbenézni egy közlekedési dugóban. Habár sokan nem vesznek róla tudomást, ez is egyfajta bizonyítványt állít ki nem csak a személyről, hanem egy külföldi számára bizony az adott népről is. A legkellemetlenebb, hogy ezt bizony nem lehet ráfogni semmire csak az emberekre magukra, esetleg szüleikre, akik szintén itt élő emberek. Nem lehet a Gyurcsányra, az Orbánra, az elmúlt nyolc évre, a válságra kenni, sőt még az IMF-re sem. 

Ennek a visszamaradott és sok tekintetben "balkáni" véleménynyilvánítási kultúrának melegágya és egyben éltetője az internet. Ez az a hely, ahol bárki elmondhatja a véleményét például az EU hadpolitikájáról, még akkor is, ha az általános befejezése is kemény dió volt a számára. Az a hely ahol - egyébként nagyon helyesen - többnyire semmilyen moderáció nincs, tehát nyugodtan lehet komcsizni, nácizni, zsidózni és a legfájdalmasabb halálnemek valamelyikét kívánni egy véleménnyel vitatkozónak. Elég megnyitni a YouTube-on valamilyen politikai vagy akár zenei témájú videót és máris egymást és a videóban szereplőket mocskoló kommentek tucatjai lepik el a képernyőt.

Rendben van ez így? - tehetnénk fel a kérdést. A válasz szerintem "nem", de nyilván ez nem sokat nyom a latban. Annál inkább szöget kéne üssön a döntéshozók illetve az átlag magyar fejében, hiszen mint már említettem, többről van szó, mint hogy valaki megsértődik-e azon, hogy elküldik a jó anyjába. Konkrétan arról, hogy már az iskolában meg kellene tanítani, hogy az aki más véleményen van, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő bármivel kevesebb lenne. Oktatni kellene az érvelésről és az értelmes véleményformálás módjáról és mindezek jelentőségéről. (Persze vannak iskolák ahol mindez megtörténik, de azért általában nem ez a jellemző.) Tudom, hogy mindez hiú ábránd, hiszen elég belenézni egy parlamenti közvetítésbe, ott is azt látjuk, hogy az észérvek mellé erőteljesen beférkőzött a "komment-nyelv", amely sokkal inkább az ellenfél megsemmisítését helyezi előtérbe, nem pedig az értelmes vitát.

Ahogy pedig mondani szokás, az értelmes vita olyan mint a csókolózás. Bizony ehhez is két ember szükséges, s hiába próbálunk normális hangot megütni, ha a vitapartner átvált sárdobáló üzemmódba. Onnantól kezdve azt már nem vitának hívjuk, pedig a demokráciához elengedhetetlen lenne az értelmes vita. Persze nem csak ez hiányzik hozzá, de ez a lista túlságosan is hosszú...