Nem lehet tudni, hogy az emberi természet fukarságának vagy talán csak az átlag magyar szűkre szabott pénztárcájának köszönhető, de mindenesetre tény, hogy népünk különösen perverz módon vonzódik minden ingyen kínált dologhoz. Amennyiben pénzt nem kérnek érte, valaki hajlandó a legújabb elektromos tojáskockázó készülékkel zsebében hazabattyogni, mindezt azzal a jóleső tudattal, hogy ismét kapott valami csodálatosat, s a pénze is megmaradt, noha világéletében nem evett még egy tojást sem. Ha egy megátalkodott terrorista egyszerre sok embert szeretne eltenni láb alól, akkor nincs más dolga "ingyenes" feliratot elhelyeznie - csúnya, sunyi módon - a belváros egy frekventált pontján és máris odacsődül a tömeg, lehet az atomot robbantani.
A magyarországi adórendszer egyik legnagyobb problémája pontosan az, hogy túl kevesen fizetnek túlságosan nagy mértékű adót, járulékot. Mindez mivel lenne orvosolható? Természetesen vagy növeljük az adózók számát, a másik lehetőség pedig, hogy csökkentjük az adóterhet. Ez az adócsökkentés pedig pontosan olyan módon valósítható meg, hogy a szolgáltatásokért kell közvetlen fizetni. Magyarán: aki többet használ valamit, az fizessen érte többet! Mindennek azonban egy szociális kiegyensúlyozó rendszerrel kell párosulnia, amely az alacsony jövedelműekkel szembeni igazságtalanságot elhárítja. Pont ez az, ami nem valósult meg az új magyar felsőoktatási koncepcióban. A problémát tehát nem a tandíj (vagy hogy is nevezik ezt az izét...) léte vagy nem léte okozza, hanem annak beszedési módja, vagyis hogy az esélyegyenlőséget egyáltalán nem szolgálja. Aki tehát a tandíj teljes eltörlése mellett kardoskodik - és itt hozzátenném, hogy a diáktüntetéseken a diákok határozottan nem ezt tették- , az éppen olyan demagóg, mint a szociális népszavazásnak nevezett népuszító ikszhúzogatás. Minden akkor eltörölt intézkedésre szükség lenne, persze nem biztos, hogy abban a formájában. Ezek után elég mosolyra fakasztó azt hallgatni a narancsszájakból, hogy a szocik eladósították az országot, noha a Fidesz is kivette a népszavazással a részét rendesen. Még a legelvetemültebb vörösszívű Gyurcsány-fan sem olyan hülye, hogy fizetni akarjon... Ezzel a kormánypárt is kijelölte magának a populizmus sötét, szakadékba vezető ösvényét, amelyről egy ideig biztosan nem térhet le. Ennek a legjobb bizonyítéka az, hogy állítólag ismét lesz tizenharmadik havi nyugdíj, noha megsúgom: a 2013-as naptár is csak tizenkét hónapból áll majd...
Az adózók száma pedig egy ismét olyan kérdés, amely sokaknak lehet hogy fáj. Amíg emberek tömegei sportot űznek az adócsalásból, bliccelnek a BKV-n, feketepiacon kereskednek, minimálbérért dolgoznak (persze csak papíron), akkor szerintem nincs miről beszélni. A mentalitáson is változtatni kell - méghozzá sürgősen - és elfelejteni az ingyenesség rózsaszín kádári illúzióját, mivel úgy tűnik a rendszerváltás a fejekben még nem következett be...
