forrás: http://www.technobuffalo.com/

Az emberek jelentős része ugyanis alapvetően imád más emberekkel foglalkozni, mások életébe betekintést nyerni, a "kukkolás" ösztöne rendkívül erős a bennünk, bárki bármit is mond. Legyőzhetetlen késztetést érzünk az iránt, hogy másokkal hasonlítgassuk össze saját magunkat, hiszen az egész társadalmunk erre épül az iskolai osztályzatoktól a munkahelyi titulusokig bezárólag. Ha mindez nem volna így, akkor nem ostromolnák a nézettségi adtok csúcsait a valóságshow-k, nem lennének a legnépszerűbb újságok a bulvármagazinok, nem élnének meg hazai és nemzetközi celebek tömegei mindebből, s persze nem léteznének közösségi oldalak. Mindezt a XXI. század "negyedik hatalmi ágát" képező média irányítói rendkívül jól kitapasztalták, s ezután mertek egy nagyot lépni. Bár ne tették volna.

A reklámok esetében teljesen nyilvánvaló, hogy a befogadó tudatalattijára próbálnak hatni, s egyáltalán nem a racionális döntést hivatottak elősegíteni. A modern marketing ráadásul egyre kevésbé áll kapcsolatban a kínált termékkel, így lesznek csereszabatosak a teljesen eltérő termékcsoportokat kínáló hirdetések, és így születnek a céggel semmilyen kapcsolódást nem mutató szlogenek. A médiamágnások körében azonban eljött az a pont, amikor feltették maguknak azt az egyszerű kérdést, hogy miért ne lehetne a marketing manipulációs módszereit kihasználó műsorokat legyártani, ha már úgyis lényegében a reklámszünet vagy a hirdetések eladása a cél? "Az ember primitív ösztönlény, ezért az ösztöneire kell hatni, a tudatalattiját kell befolyásolni, így lehet a legtöbb nézőt elérni" - gondolták. Eme "ragyogó" felismerés folyományaként jöttek létre a valóságshow-k, a talkshow-k és a celebek életéről szóló magazinok, tehát az, amit ma bulvárként aposztrofálunk. Az elmélet bejött.

Tagadhatatlanul ugyanezt a logikát ültetik át egy még modernebb és még inkább "up to date" formába a közösségi alkalmazások és weboldalak, amelyek a bulvár modern reinkarnációi. A közösségi oldalak alfája és omegájaként ismert Facebook például sok minden mellett nem más, mint egy személyre szabott bulvárújság, amelynek szereplői ismerőseink, az általunk "lájkolt" hírességek és oldalak, s amikor az üzenőfalunkat lapozgatjuk, akkor tesszük mindezt ugyanarra az ősi ösztönünkre hallgatva, amely arra készteti az embereket, hogy Való Világot nézzenek vagy Story magazint olvassanak. Ez a szabad betekintés mások életébe sokak számára egy olyan hatalmas tudatalatti örömforrás, amely miatt képtelenek abbahagyni az eseményfolyam követését, s egész nap addiktív módon ismerőseik bejegyzéseit lesik, amelyet természetesen a szolgáltatások tulajdonosai nem bánnak különösebben.

A közösségi oldalak azonban nem csak ebben hasonlítanak a hagyományos sajtóban megjelenő bulvártartalomra. Ugyanúgy burjánzik az online környezetben is a harsogó semmitmondás, a közhelyek óriási igazságokként való aposztrofálása és a "kis színesek" áradata, amelyet az éppen aktuális random vicces oldal kínálatában tekinthetünk meg, de csak megosztás után természetesen. Mindez a - főleg fiatalok körében taroló - tartalomnélküliség ugyanúgy szolgálja az érdemi kérdésekről folytatható eszmecserére rendelkezésre álló tér szűkítését, mint azt már a hagyományos sajtótermékeknél is megfigyelhettük, arról már nem is beszélve, hogy a közösségi felületeken zajló agresszív személyes szféránkba hatoló reklámtevékenység az utolsó lépcsőfok afelé, hogy egy-egy multinacionális vállalat márkájára úgy gondolhassunk, mint egy jófej haverra.

Ennek ellenére a közösségi oldalak egyénre gyakorolt hatásai nemcsak befogadói szempontból aggályosak. Szintén a fiataloknál általánosan elterjedt használati attitűd, amely valójában egyfajta kirakatként kezeli a közösségi oldalt, rendkívül káros és egyben nem őszinte. A boldogság kényszeredett demonstrációja, a drága vacsorák megörökítése, a párkapcsolat teljes nyilvánosság elé teregetése ugyanúgy gyakorlat, mint a folyamatos bejegyzése annak, hogy hol járunk, mit csinálunk. Ezekkel lényegében ugyanazt valósítja meg a felhasználó mint Győzike, mikor felhívja a bulvárújságot, hogy írjanak már róla, mert náthás a kutyája, csak azzal az előnnyel, hogy ez valós időben frissül, zsebben van. És persze olyan emberek előtt demonstrálhatja önnön nagyszerűségét, akikkel már jobb esetben találkozott valaha, ne adj' Isten még ismeri is őket, s ezzel vissza is tértünk oda, hogy a másokkal való összehasonlítás mennyire is fontos rengeteg ember számára.

forrás: http://it.socialdaily.com/

Mindezek ellenében az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy azért van mégis egy hatalmas nagy különbség a hagyományos bulvár és az internetes közösségi platformok között. Míg az előbbiek tartalma zárt és nézettségre éhes szerkesztőségekben dől el, addig az a jó és egyben rossz hír, hogy utóbbiakat a felhasználók tömegei töltik meg tartalommal, s pont ezért nem helyes az ezeket kínáló vállalatokra kenni a felelősséget. Tény, hogy ezen cégek dollármilliókat kaszálnak, s ez bár nem kis részben a közösségi oldalak fentebb leírt sajátos vonzási mechanizmusának köszönhető, de végső soron a közösségi oldalnál demokratikusabb tartalomszolgáltatás nem létezik, hiszen a közösség teszi olyanná, amilyen.

A legfontosabb azonban azt hangsúlyozni, hogy a fenti elemzésem nyilvánvalóan egy rendkívül erőteljes és leginkább - ezen oldalakat legaktívabban használó - fiatalabb generáció körében hódító felhasználói magatartás kritikája, mintsem a közösségi oldalak intézményének kárhoztatása. Az ésszerű használat melletti kiállás, nem pedig a "bezzeg régen jobb volt" típusú szólamok megszólaltatása.

A cikk megjelent a szelsokozep.com oldalon is!