Zuhanás. Félelem. Rettegés attól, hogy mi lesz, de főleg attól, hogy ugyanez, mint eddig. Mert ez így tovább nem mehet, már van egy pont, mikor az ember úgy érzi, nem bírja tovább. Képesek vagyunk azt hinni, hogy nincs lejjebb, de az élet rendszeresen rácáfol és cinkos mosollyal ébreszt rá a sanyarú valóságra. Előfordul, hogy nincs minden a sínen, de az már maró sav a lélek számára, mikor úgy érzi, hogy semmi nem stimmel. Az élet képzeletbeli szekere egy hatalmas árok felé tart, hogy nem túl dicső módon végül majd alkotódarabjaira essen szét. Mindenki mondja, próbáljuk újra, noha lelkesedésünk nagy része valahol elveszett az első párszáz alkalommal. Ennek ellenére ismét kezdjük elölről az építést, noha azt sem tudjuk, hogy a szakadék alján vagyunk-e, vagy épp csak egy fennsíkon haladunk át, amely után jön a valódi zuhanás. Az a zuhanás, amelyről a pillanatnyilag úgy érezzük, hogy mindennek a végét jelentheti, noha nyilvánvalóan ez nincs így. Csakhogy nehéz bármilyen fogódzkodót találni, ha már semmi sem az, aminek lennie kéne vagy legalábbis egy ideális esetben. A nyugalmas otthon helyett vihar tombol, a felüdülést adó sport nem nyújt többé kikapcsolódást, a tanulásban is csak a képességek korlátát érezni, s valahogy a barátok sem tudnak vigasztalást adni. A "családi" ebéd nem más, mint egy félig-meddig idegen emberek borzalmas hangulatú csupán létfenntartáshoz szükséges táplálkozása, amely alatt az ember legjobb lelki társa a levesestányér. S ha már semmi és senki nem nyújt reményt, ismét a csírából, belülről kell kezdeni a kihajtást. Ehhez azonban elegendő lelki erő szükséges, a belső takarékláng felgyújtása, hogy végül ismét hatalmas tábortűzzé válhasson. S a lényeg, hogy bármekkora szél, eső, vihar tombol lelkünk mélyén, a kis lángocska rendületlenül égjen. Lehet, hogy sokan tartanak majd zárkózottnak, vagy befelé fordulónak. De ha a szemünkben visszatükröződik a kis belső - egyre inkább lobogó - tűz fénye, akkor megértik, valójában egy lelki lábadozóval beszélnek, aki a fellángolás után erősebbé lesz, mint valaha. Egy boldog ember.
