A mai modern, iparosodott világunkban szinte minden, amit használunk a hétköznapok során, tőlünk távoli gyárak futószalagjain kerül legyártásra, elkészítésre. A globalizáció "csodája", hogy a szabó, az asztalos és a kovács helyét mind-mind multinacionális vállalatok kezében lévő üzemek vették át. Nincs ez másképp az élelmiszereinkkel sem, csakhogy ételeink az egészségünket komolyan befolyásolják, így ez a kérdés még fontosabb. 

A tévhitekkel ellentétben nem csak ebben vannak adalékok...

Ez a modernizációs folyamat az élelmiszeriparban egyet tesz a vegyészet beszivárgásával az ágazatba. Sokan úgy gondolják, hogy az egészségtelen étel a McDonald’s-ban kezdődik, és az édességeknél ér véget, ez azonban közel sincs így. Napjainkban a kenyértől kezdve a konzerveken keresztül a felvágottakig bezárólag minden egyes ételünk alapos vegyi álcázásnak örvend. Ez hogyan következhetett be? – tehetné fel a kérdést a naiv kérdező. A válasz pofonegyszerű: Az emberek szeretik a kényelmet, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az elfogyasztott élelem 75%-a Németországban gyártósorokon készül, míg az USA-ban ez a szám 95%. Ehhez az üzemi feldolgozáshoz mesterségesen – génkezeléssel, tápokkal, műtrágyákkal – optimálissá tett alapanyagok esetében az íz csak másodlagos tényezővé válik, s ez a hosszú gyártási és szállítási folyamat során tovább romolhat, a színnel vagy állaggal egyetemben. Itt jönnek képbe az általam vizionált fehér köpenyes kémikusok fortyogó színes folyadékokkal telt kémcsöveket szorongatva. Ők tervezik meg az ipari élelmiszer színét, szagát, mindenét, amitől valóságosnak, sőt mi több kívánatosnak tűnik a vásárló szemében, ami messze a legfontosabb a gyártó számára.
De van-e ezzel egyáltalán ezzel egyáltalán valami probléma? – tehetnétek fel nekem a jogos kérdést. Sajnos nagyon sok, habár legtöbbször nem bizonyítható, hogy ezek az ételadalékoknak köszönhetőek.
A fő problémát az okozza, hogy az ízlelés és a szaglás pontosan azért alakult, ki hogy egyfajta indikátorként jelezze, a szervezetünk számára, hogy az eledel megfelelő minőségű-e. Ha aromákkal becsapjuk az érzékszerveinket, kis túlzással bármit „megetethetnek velünk”. S ráadásul - amint arra egy kutatás rávilágított - egy idő után a természetes ízeket kevésbé találjuk majd intenzívnek és vonzónak, mint a lombikban keverteket. Nem csupán álcázzák tehát a kevés vagy rossz minőségű alapanyagot tartalmazó ételt, hanem az ízlésünket is átformálják ezek az adalékok.
A másik probléma az anyagok tényleges élettani hatása. Noha valóban állatkísérleteket végeznek a piacra dobás előtt, de a hosszú távú hatások nehezen kifürkészhetők, sőt bizonyos esetekben nem lehet rájönni, hogy egy-egy betegséget vagy allergiát az adott vegyi anyag okoz-e. Példaként említhetném a kislány esetét, aki rosszul lett a citromos keksztől, noha halra volt csak allergiás. Orvosa fényt derített rá, hogy az ártalmatlannak tűnő rágcsálnivaló tojást tartalmazott, s az azt tojó tyúkokat halliszttel etették. Üdvözlök mindenkit az ételeink kiszámíthatatlan új korszakában!
Még arra sincs semmilyen tanulmány vagy felmérés, hogy a szervezetben felhalmozódva a különböző vegyszerek milyen hatással bírnak, milyen tüneteket okozhatnak. Bár tudunk olyanról, hogy a szinte kivétel nélkül minden rágóban megtalálható mesterséges édesítőszer, az aszpartám bizonyos esetben rákot okozhat, ugyanúgy ott vannak a boltok polcain, nyilván a multinacionális cégek által felbérelt lobbisták lelkes tevékenységének köszönhetően.
Nem éppen derűlátó soraimból kiolvasható, hogy véleményem szerint az élelmiszerek világ igen aggasztó irányba tart. Éppen azért veszélyes ez a játék, mert a következmények kiszámíthatatlanok, ráadásul szerintem egyáltalán nem ideális a szervezet ilyen mértékű manipulációja, átverése. Szerencsére azért alternatíva van, a Bio és a házi ételek formájában, csak hát a magyar pénztárca nem erre van szabva, így ismét előjön, az oly sokszor emlegetett pénzért nem megvehető egészség kérdése. Azért a figyelmességet semmi nem tiltja, s ha a boltok polcairól válogatunk akkor is próbáljuk a legkevesebb adalékot tartalmazó terméket választani, hiszen ahogy mondani szokás; „azzá leszel, amit eszel”.