Fontos tehát azokról a tömegtájékoztatási csatornákról is beszélni, amelyek fogantatásának nem az az eredendő oka, hogy agymosásnak vessék alá a társadalmat, legalábbis más országokban. A hírcsatornák legalább megpróbálnak viszonylag széleskörű tájékoztatást nyújtani, szemben a bulvármocsárral, melynek célja, hogy minél kevesebb érdemi információ hangozzék el egységnyi adásidő/oldalszám alatt. Az, hogy ez a széles látókör mennyire is széles, már kicsit kényesebb téma.

Tessék választani!

A magyarországi hírműsorokra és közéleti műsorokra szakosodott újságok, tévé- és rádiócsatornák jellemzője, hogy egy-egy politikai oldal fanatikus táborához tartoznak, s feltétel nélkül próbálják azok igényeit kiszolgálni. Nem számít, hogy egy politikai formáció már réges-rég nem az eredeti értékrendjét követi, hanem elsődleges és egyetlen célja, hogy a saját bandáját minél közelebb juttassa a nagy közös kondérhoz. Mindez semmi problémát nem is okoz, hiszen az adott sajtóorgánum nem értékrendet követ, hanem pártot. Ha egyik nap a mecénás párt igen tisztelt vezetője azzal kel fel, hogy mostantól a Föld körül kering a Nap, akkor azt is teljes oldalas főcímben lehoznák. Fő a lojalitás, tetszik tudni? Nem kell titkot csinálni ebből, ahogyan ezt a Magyar Hírlap sem teszi. Van aki teszi, de szinte feleslegesen. Hiszen sokszor úgy érezzük, ha ATV-t vagy éppen Hírtv-t nézünk, hogy a pártközpontokban egy lózungfelelős-helyettes titkár által megírt frázisok puffognak a teljes adásidő alatt.

Mindez az egységes kommunikációs henger és "egy tábor, egy zászló" koncepció a Fideszes jobboldali médiában fokozottan jellemző. Az egységesen bevezetett, Lendvay utcában futószalagon legyártott állandó jelzők, mint a "maffiabaloldal" vagy a "gyurcsány-bajnai szövetség" éppúgy eszköztárát képezik a narancsszívű tömbnek, mint a folyamatos sulykolás és a tízévesnél is régebbi ügyek napirenden tartása, s ezzel a műsoridő ellopása a jelenlegi problémáktól. Azonban ezt a helyzetet közel sem a Fidesznek köszönhetjük, hanem sokkal inkább a szocialistáknak. A szocik ugyanis az SZDSZ-szel kéz a kézben voltak olyan nagyképűek és pökhendik, hogy a rendszerváltástól az ezredfordulóig nemigen hagyták levegőhöz jutni a jobbos médiumokat, leszámítva, hogy Horn Gyula megakadályozta a Magyar Nemzet megszűnését. Erre válaszként "csakazértis" alapon a jobboldal nagyon kis számú befektetővel kiépítette médiabirodalmát, s ezáltal egységes tudott maradni. Nem volt más lehetőségük, megtették. Végül a kétharmados fülkeforradalom feltette az i-re a pontot, a betanított fideszes bullshit-felelősök elfoglalták a közmédiát is. Így történhetett meg, hogy végül most már a baloldali  harcállások küzdenek a túlélésért s a Hírlap főszerkesztője nem túloz, mikor azt mondja: “Ma már a média 50-55 százalékát mi uraljuk. Mi mondjuk meg, hogy mi történik.” Időutazás pepitában? Az baloldal megérdemelné, azonban az ország nem.

A nagy probléma, hogy pontosan az imént leírt újságírói gyakorlat eredményeképpen létrejövő minden egyes műsor és cikk egy újabb szöget ver a hagyományos sajtó koporsóiba. Egyre több ember ábrándul ki ebből a mindent egyszínű - akár narancs, akár vörös - szemüvegen keresztül néző egyre szűkülő közegből. Ugyanis nem az a kiegyensúlyozott médiapiac, amelyben a médiumok fele a Fidesz, a másik fele az MSZP hátsó felénél munkálkodik. A valódi balansz akkor lenne meg, ha volna egy igazi jobboldali konzervatív és egy baloldali, liberális újságíró közösség, s ez adott esetben nem zárná ki azt, hogy a jobboldali újság ne ostorozza ezerrel a jelenlegi kormányt, a másik oldal értékeit valló riporter elismerhetné a valódi sikereket.

Vannak persze momentumok, mikor úgy érzem, hogy van ez irányba mutatkozik pár halvány pozitívum mindkét oldal részéről, s ez esetben én is eleget teszek a kiegyensúlyozottságnak: ezek a sajtótermékek sem mindenben rosszak, sőt nagyon sok pozitívum elmondható róluk: sokkal kevésbé rosszak, mint a magyar kereskedelmi média átlagos színvonala. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne rajtuk javítani. Valamint igen, el kell ismerni, hogy a mérsékeltebb jobboldali és baloldali médiumok részéről is mostanában vannak olyan próbálkozások, amelyeket igenis érdemes folytatni, ha emelni próbálunk hazai  hírműsorok vagy csak általában a média igen gyatra színvonalán.