Az informatika viszonylag friss világa már jó ideje fulladozik a rá telepedő multinacionális óriásmonopóliumok fojtogató szorításától, mint a Microsoft, az Apple, valamint a Google, amelyek a piac egy-egy szektorát olyan mértékben képesek voltak eluralni, hogy a vetélytársaik levegőhöz sem juthattak, s minden lehetséges, és a jogszabályokat sokszor kreatívan értelmező eszközt is bevetettek, hogy megingathatatlan uralmuk tartós maradhasson, amelyet kevés kivételtől eltekintve az USA globalizációsimogató politikai vezetése is keresztbe tett kézzel, sőt a növekvő gazdaságot látván elégedett csettintéssel fogadott. 

Az internetes közösségi hálózatok megjelenésével azonban a versenynélküliség egy újabb szintet lépett. A közösségi hálók jellegüknél fogva monopolizálódnak, hiszen az ember oda fog regisztrálni, ahol mindenkit megtalál, a munkatársaktól kezdve a régi haverokon keresztül a családtagokig bezárólag. Senki nem rohan lélekszakadva, hogy regisztráljon egy olyan kihalt közösségi oldalra, ahol a meglévő néhány profil is csak zombiként funkcionál. A Facebooknak sikerült a leggyorsabban, leghatékonyabban és sikeresen rárepülnie erre a szektorra, és megteremteni a legnagyobb közösségi médiateret, amelyet az okostelefon-hisztéria indulásakor mobilra is elsöprő sikerrel tudtak adoptálni, létrehozva az ilyen típusú közösségi oldalak csúcsát. Felhasználóinak száma már 1,65 milliárdnál jár, és komikus módon növekedésének legfőbb lassító tényezője, hogy a potenciális új piacokon még nincsen internet hozzáférés, nem véletlenül és nem pusztán merő jófejségből harcol a vállalat az internet.org keretein belül a fejlődő országok olcsó internetkapcsolatáért, amely viszont lekorlátozott internetet jelentene, amely egyenes út a "kétszintes internet" irányába, amely a net szellemétől igencsak távol áll, noha a Facebookéhoz annál közelebb. 

Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a cég nem elégszik meg a "közösségi hálózatok királya" címmel, nem csillapítja mohóságát, hogy a szektor más jól menő márkáit is magáévá tette, az Instagramtól kezdve a WhatsAppig. Nem kevesebbre vágyik ugyanis, mint az internet szinte teljes spektrumának kisajátítására, amelyből aztán a hirdetési bevételeken keresztül óriásit lehet szakítani, tavaly például 1,51 milliárd dolláros profitot sikerült összekuporgatni. A Microsoft ártatlan szűzlányként pironkodhat, annyira agresszív módon próbálják az internet különböző szolgáltatásait magukhoz csatornázni, s mindent megtesznek, hogy a felhasználó nehogy elkattintson a Facebookról. Bevezették az instant cikkeket, amivel néhány éven belül a mai írott sajtót jelentő hírportálok látogatottságát is padlóra tehetik, a saját videótartalmaikat pedig agresszívan tolják a konkurensek, például a YouTube linkelt posztjaival szemben. Mindez nem csak a monopolizált hirdetési bevételek miatt riasztó, hanem amiatt a tény miatt is, hogy ezáltal a Facebook algoritmusait programozók kezébe olyan hatalom kerül, amely nem csak az emberek (média)fogyasztási szokásait, mindennapi tájékozódását befolyásolhatja, hanem egyenesen választásokat dönthet el az üzenőfalon egy-egy megjelenített vagy épp elsumákolt hír.

Sokak szemében túlzásnak tűnhet, hogy új hatalmi ág van születőben, s bár jelenleg a Facebookos megjelenés nem csak a vállalatok, médiumok és politikusok számára élet halál kérdése, a többség mégsem úgy gondol a Facebookra, mint  a világ legnagyobb médiumára. Azonban az, hogy a politika levesébe beleköpjenek, nem csak Donald Trump megválasztása ellen merült fel, hanem már több esetben is.  A vállalat korábban is manipulálta a hírek elérését, a 2012-es amerikai elnökválasztáson 1,9 millió felhasználó üzenőfalát buherálták meg, ezt megelőzően pedig kísérletet végeztek arra vonatkozóan, hogy mennyire befolyásolhatóak a szavazók ezzel a módszerrel, majd azt is felmérték, hogy gyakorlatilag az üzenőfal összeállításának variálásával felhasználóik tetszőleges hangulatba hozhatóak. S ráadásul mint arra Eugene Volokh amerikai jogászprofesszor felhívja a figyelmet, mindez jogilag teljesen rendben van, kizárólag az lenne aggályos, ha a cég összejátszana politikusokkal, de egyébként

A Facebook blokkolhat illetve hirdethet bármely tartalmat, amit csak szeretne. A Facebookot ugyanaz az első alkotmánymódosításban szereplő jog illeti meg, mint a New York Timest. Teljesen blokkolhatják Trumpot, ha szeretnék. Blokkolhatják vagy promotálhatják is. 

A monopolizált hirdetőpiacból származó gazdasági túlhatalom kiépülése mellett tehát a politikai gyeplő is fokozatosan egy globális óriásvállalat kezébe kerül, amely a Szilícium-völgy leginkább vezetőközpontú cége, s azt irányító Mark Zuckerberg befolyása nem hogy csökkenne, hanem jelenleg is folyamatosan növekszik, így válik belőle szépen, lassan az internet keresztapája, akinek a döntése nyomán kormányok vagy cégek emelkedhetnek fel vagy bukhatnak el.  

(A cikkben szereplő adatok a Guardian és a Gizmodo cikkeiből származnak.)